Országnyi rés tátong a pajzson,
oldhatatlan kötések, csonk-üszök
összetört szegletköveken.
Már nem is nézem, hiszen úgyis látom,
mint amikor fürtös akácokon pihen el a szem.

Te mire gondolsz, amikor a mezőn ringó
pipacsok arcára nézel? Világtalan-e még szíved,
vagy már csodákra kész és bátor?
Elhagyott-e már a makogó, hasztalan dadogó
emberi szó, mely olykor mélyre ássa
a félelem gödreit, hogy fedezékbe vonuljon?

Mire gondolsz, leszel-e bátor?!

2021. 06. 08.