A sors neked ma sem sütött kalácsot, és ráadásul zárva volt a
bolt. Te szótlan tűrted, fáradozni látszott: temette azt, mit tőled elrabolt.
Erőt veszel, markolsz, de mintha félnél, jobb helyzetekbe képzeled magad. Hátrálsz a rossztól, meg-megállsz a szépnél, s csak azt teszed, mit másnak is szabad.
Vigasztalódsz, nap süt, kering a véred, beléd karolnak jólfésült szavak. Elboldogulsz, s már avval is beéred, ha álmaiddal mások játszanak.
(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
|