Még kérném tíz lépés:
elnézést! tíz csúszás.
Hasmánton két pántlik'
föld mállik, nem túlzás.

Embernek egy lépés,
nékem meg sok csúszás,
kérem majd elválik,
honnét kell búcsúzás.

Mert házam nem válik
hátamról, s nem túlzás!
állítom, nem bánom!
nem kell így búcsúzás.

Tíz csúszást megtennem
nékem nagy könnyűség,
látszat csak az kérem,
hogy terhem szörnyűség.

Mert házam nem válik
hátamról, s nem túlzás!
lassúságot gyorsít
házaddal csúszkálás!

Ön lép tán túlzottan!
Túlzás sok nagylépés,
kérem, hisz nem láthat
aprót gyors átnézés.

Hasmánton két pántlik'
föld mállik, csúszkálás,
rám tört most nagy pánik
innét út jégkásás...

Jégkásán ön elcsúsz'
én meg lám! dermedten
pántlik'tól búcsúzó
apró kis kő lettem.