Milyen mély és parttalan a csönd!
Borzas szél vonyít csak az éjszakában,
az emberarcú hold is, havat, fagyot várna,
hisz már január van, s mi eltűnni látszunk,
mint a karácsony színei, mikor tegnapba szállnak.
Jelen idő, tegnapi álom, lázasan lüktet
a csönd a szív tisztára söpört pitvarában,
míg odakünn már ébred a józan borzalom,
de belül még jelekre várunk, apró csodákra,
melyeket angyal hoz a jászolból, egy szalmaszálra…
2022-01-06
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
