A lépcsőházban muskátlik nyaralnak,
a szebb napokra árnyék költözött.
Teádba kortyolsz, ülve dőlsz a falnak,
s többször megállsz két gondolat között.

Az ablakodra jégvirágok nőnek,
a szél zajong, ásít a délután.
Ölébe bújsz a boldogabb időknek,
a szék megbillen, képzelődsz csupán.

Az ujjaidhoz emlékek ragadnak,
új verset írsz, sorokra sor kerül.
Hiába fázol, hinni tudsz magadnak,
s elboldogulsz, mert tűz ég legbelül.

(megjelt az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)