Két gondolat közt őrszem posztol,
egy önjelölt hős tapsra vár.
Sok jóra számít, kér a rosszból;
ha van középút, nincs határ.
Felhők alatt a város horkol,
az álma zagyva lármafolt.
A túlról háttér nő a porból,
mint lepke lesz, mi lárva volt.
A részletekben közhely bujkál,
a lényeg halvány, súlytalan.
A módszer régibb minden újnál,
a megszokásnak múltja van.
Az erre járó félve kérdez,
a döntnök int és felnevet,
s hogy rámutasson, most miért ez,
idézni kezd egy szellemet.
Az égre néz, magára gondol,
jutalma az, hogy itt lehet.
Köré a hizlalt látszatokból
mások hazudnak díszletet.
(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
