Még mindég fáj, még mindég vérzek, hordom mint méh mézét, - a mérget, hiába bölcs, aki tanítja: -Engedd el! Lógok, mint üres tarisznya. A percek jönnek, elmaradnak, nincs még új út, amin haladjak, lelkembe égetett szavakkal, várok, mint fecskékre tavasszal!
...
Elment mellettem pár vonat, arcomra ég az alkonyat.
Vetés 2022 05 11
|