A szél a parton megpihen,
a lombok árnya hallgat.
A fák közt nem jár senki sem,
a csend dajkál egy gallyat.
A Hold a tóra inni dől,
s elringatózik halkan.
Pár csillag bámul messziről,
a látvány több, mint dallam.
Viskó felé egér oson,
s innét a nyűtt küszöbnek,
halvértől mocskos láboson
kövér legyek nyüzsögnek.
És ott, hol mindez véget ér,
hol nincs tovább a vászon,
a festő pénzt remél ezér',
s mereng a folytatáson.
(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
|