(Aktualizált változat)

Sötét van itt, kísért a múlt,
az ember úgy elaljasult...
Akad, ki maszkban üzletel,
a másik aktát tüntet el,
és van, ki végképp módszeres:
sokaknak csődjén jól keres,
de annál tényleg nincs alább:
zsebekhez fér a szarkaláb.

Ma még zabál a sok juhszáj,
az is lehet, majd mást muszáj:
akármiért, de ölni kell,
holtat locsolni kölnivel,
a látszat számít: szép halál;
ki talpat nyal, hasznot talál,
nem bántja gáz-, se villanyár,
s télen-nyáron partra jár.

S te rég nem férsz egy széken el,
sorsod, maholnap szétesel,
várad ledől, kihull fogad,
amit hazudtál szétrohad;
s hiába mondasz száz imát,
nem hisz neked, ki hall, ki lát;
seregnyi társad megtagad...
Mondd csak, még ismered magad?