Komor színekből nincs hiány,
az ég sárfoltos paplan.
Sovány a hold, sápadt, silány,
a lámpafény fogatlan.
A lombok arcán sebhelyek,
faág faágat karmol.
A kőrakások feslenek,
füst száll a másik partról.
A ház mögött kandúr henyél,
bokor gubbaszt magában.
Lyukas vödör, rossz vasfedél,
a kút körött homály van.
A kertben árnyak játszanak,
a függöny széle rebben.
Vak ablak, csendbe zárt szavak;
mi fájna élesebben?
Gödörbe téved minden út,
ösvény, csapás, a járda.
A csúf a szép, még szebb a rút;
s a hajnal kulcsra zárva.
megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán
|