Tél lett mire észbe kaptam,
mit sem ér a kapkodásom.
Fagy szorongat, jég alattam,
azt, mit adtál  most kiásom,
ez maradt csak, nincsen másom,
s egy sosemlesz folytatáson
elmerengve itt vagyok ma,
s mintha minden felragyogna.

Azt, mi történt felidézem,
bánnám hogyha nem lehetne,
elillanna tolvajkézen,
s úgy kárhoznék más szerepre.
Fájna látnom, nincs, mit néznem,
arcom égne, vagy ha mégsem,
sárral telne rozsdás vödröm,
s rajtam kéne felröhögnöm.