Ha rájössz, hogy már nem vagy fontos
valakinek,  csalódsz és fáj, hogy így akarja.
Keresed azt, mi elromlott,
de sok kacat eltakarja.

Ragasztasz  az álmaidhoz
sok színes papírlapot,
nézed, ahogy az alkonyban
a rajzod színe megkopott.

Hajnallal hajt fejet az álom,
keserű dalt ír neked a szél,
pereg a kép lassan  a vásznon,
aztán csak a tegnap beszél.

Az ébredéssel, mindegy  hányszor,
valahol veled ébred valaki,
hozzá bújnál, mert mindég fázol
csak a kulcsot senki sem adja ki.

Aztán, ha hangot bont a szél
zene szól,  sápadt vásznadon
új színek égnek, a Remény
borús szemeden átoson.

Vetés 2016 02 16