A fákon dísznek csak néhány varjú tűnhet;
károgásuk levél, ami földre hull,
nedves, nyálkás ködben álmok elmerülnek,
és csak az emlékek fájnak piszkosúl.

Rothadt avar alá varázsszavak gyűlnek,
egyszer majd elhoznak egy mesés tavaszt,
-addig csak álmodnak - csodát, deli szüzet,
aki a sebekre köt majd ragtapaszt.

Csak én állok bénán, köd hajam a szélben
nem repül versenyt, mint ifjan, egykoron,
megfordulok csendben, otthon vár ebédem,
hazáig varjak ősz – dalát hallgatom.

Vetés 2022 11 28