Nézd, maguk közt osztogatnak,
legyintesz, neked ma sem jutott.
Az est koccan fogadnak;
vártad egykor, s most hogy fut ott,
a várfalak közt, s itt a máz alatt
avas dióbél s narancshéj maradt.

Te szomjazol, ők részegednek,
hars szózatokból nincs hiány.
Fájdalmas hinni két szemednek:
tolvajkéz babrál a Biblián,
s a bálvány ácsol díszlet-jászlat,
fázhatsz, halhatsz, szent a látszat.

Hallgathatod, mint énekelnek,
felnyögsz, a kétség fojtogat.
Bedőlhetnél pár ócska cselnek,
takargatják a foltokat
díszekkel és gyertyafénnyel;
tiéd a csend, övék az éjjel.

Nem szólsz, de válaszolnak:
szebben hazudnak bárki másnál.
Megtartanak helyénvalónak,
s gaznak, ha többre vágynál.

Maholnap, se ünneped, se házad.
"Rab vagy, amíg" csak "szíved lázad".