A  nap ragyog, s a csörgő, zörrenő
ágak között, s a drótokon csöndesen
ücsörgő varjú sereg, s helyenként
tétova zöld szegletek törik meg a teret.
Arra gondolok most, hogy nem így akartam
ahogy lehet, másként szerettem volna tenni
minden mozdulatot, nem erre vártam,
s most, hogy szűkül az út, s porlik a szél
belém villan, szívembe cikázik a felismerés:
ez az út már nem az enyém, nincs közöm
ehhez a jelenhez, sem következőhöz.
Füzetemben szavak, sorok kucorognak,
mint dekadens, öreg varjak az ágakon, drótokon,
magányos, köd mosta oszlopok között.
Nehéz most átlépni az árnyékunkon,
s eljutni az egyedül lehetséges, méltó jelenhez…

2023-01-07