(Parafrázis Török József
Városi reggel 2020-ban
című versére)

Hajnal hasad, város moccan,
a szél zihál, aztán csend lesz.
Járdák kövén felgyűlt koszban
itt-ott néhány használt jelmez.

 
Koldus krákog koldus mellett;
nyálkás úton vak keréknyom,
benzingőzös rossz lehellet;
varjú babrál maradékon.

Sápadt reggel bambul szótlan,
szemek égnek, álmok múlnak.
Ahány emlék, annyi folt van
törött tükrén számos múltnak.

Sokan félnek, fagyok jönnek,
bordák között lelkek fáznak.
Álarcokon hazug könnyek,
s két zárja lesz minden háznak.