Nincs több kanyar, gyerünk előre bátran;
megérkezünk, s mihelyt a nap lemegy,
miként akartuk: vár a kulcs a zárban,
s ajtók mögött, palack dagad, nem egy.

Majd csillagot babrálunk puszta kézzel.
A kényelem nekünk szánt állapot.
Ha hasznosabb, újabb irányba lépj el,
kövessen az, ki minket látna ott.

Aztán meséld, úgy vertek, most is vérzel,
mutass meg számos rád fröcskölt sebet!
S még lesz tovább: velünk a csúcsra érsz fel,
hol hang lehetsz a sűrű csönd helyett.