Nagycsütörtök

Júdás már elment, egyedül.

 
Lengő ideg a szó. Álltam, kivártam,
s láttam, hogy mi is elmegyünk majd tavaszban,
s megjövünk télben egy éjszaka,
míg nyekkenve fordul a föld alattunk,
és tépázott  holdak szökellnek a csillagokba.

Holnap őszbe esünk, gyarlóságaink egybefolynak,
s napjainkra nincs bocsánat, de az állandóság álmát
hordozza még a szív, mert nincs más létező súly,
ami megfeszítené a múlt függőónján  jelen-jövőnk zsinegét…

2022-04-17