Ha majd nem leszel,
s a hegyek sem mozdulnak el,
sem a fák, sem az illatok,
s csöndes időnk csak csordogál
tovább körbe-körbe, de az órákon
már nincsenek számlapok,
s az erdőre nyíló ablakok,
utak, szél sodorta áramlatok
akár a vándorló szavak
egy papírlapon;
különben semmi nyom.

Emlékszel-e akkor apádra-anyádra,
egy csöndes alkonyi lobbanásra,
amikor az erdő meghajolt,
de már nem int utánad
a holnapra várva, csak a szavak,
az ágak, de más semmi nyom.

Életeden úr volt a látszat,
bár tudtad: maguknak is
hazudnak a bátrak; szívzörejek
hallgatag napokon, de különben
semmi nyom.

Acsarkodsz a porlepte öregre,
elfeketült lelkét vonszolja naponta,
gránitkőre  gyűjt, még felül van a teste;
múlik a nap, mécses gyúl az estben,
mész az utadon, írsz is néha,
válaszolsz, ha szólnak,
egyébként semmi nyom….

2023-05-01