Ahol szelíd vadak élnek,
legyintünk és megyünk délnek.
Nevetgélünk, búcsút mondunk,
elfordulunk, nincs is gondunk,

Felkel a nap s amint éget,
abból nyerünk melegséget.
Házak közé később érünk,
nem fáradunk, hajt a vérünk.

Régről tudunk számos titkot,
alig csalunk, épphogy itt-ott.
Egyezkedünk, hangot adunk,
lehunyt szemmel mérjük magunk.

Ruhát váltunk, hasznot lesünk,
kezünk hajlik, vág az eszünk.
Barátkozunk tervek szerint,
nem mélyedünk se bent, se kint.

A látvány vonz, testünk hevül,
szédülgetünk lelketlenül.
Eltévedünk, kitalálunk...
s énünk alatt görnyed vállunk.