Vass Attilának

Te már tudod, milyen más lent a mélyben,
'hol fojt a csend s a félhomály ragad,
'hol nem különb a vétkes és a vétlen,
'hol elveszel, ha elhagyod magad.

Törött a zár, s csupán egy pont a távol,
a semmihez a semmi van közel.
A sánta óra össze-vissza számol,
s miként tovább, talán épp most dől el.

Szellő legyint, nem értesz, mindent érzel,
nem látja más, ki áll az ágy felett.
Maradni hív, csábít hazug mesékkel,
s mögötte egy seregnyi árny nevet.

Nyitod szemed, békülsz a tiszta fénnyel,
bár fáj a test, a lélek sebtelen.
Ez lesz a múlt, rossz emlék, hosszú éjjel;
hidd, mindezen túl vár egy szebb jelen!