Boldogult emlékezetű idő, vékony fonál, ifjúság, amelyben a jelen eljövendő, s az emlékezet maradandó, s a múlt boldogult vonulású álmai; semmi sem elegendő, mi elengedhető. Hányan jönnek-mennek boldogult emlékezetünkben, voltak, mentek, s itt maradtak velünk éltek, követtek, vonultak és kiváltak, egy időben, de már egy másik térben még valahol itt élnek hangtalanul jeltelenül, boldogult emlékezetünkben, s várom, hogy újra hívjanak, hátha…mégis…talán, egy ismeretlen délutánon…
|