Szirmokat szór a szél. Viharban virágzó pillanatok,
egy tavasz, egy nyár, s benne az álmunk zöldülő virradatok
szimfóniája, s májusunk kitárt karokkal ölelésünk várja,
a semmiből lépve elő, mit se bánva, feledett telek után
a feltépett szívek agóniája fon koszorút a homlokára,
de a virágzás, a szirmok harmóniája, szökkenő szelek
zsongító ámokfutása még harcba hívja a reményt,
mely nem e világi, csak annak földi mása…
2022-04-29
|