Julcsinak
Hullámzó áprilisi zöldben gázolnék térdig,
korán elrozsdállt orgonák, fehér lobogású
akácok, gesztenyék nyomán, feledve minden
havas nosztalgiát, tömör, súlyos illatuk
kísérne éjszakákon át, s bennük az egész
megváltott világ, újjászült létben együtt,
időtlenségbe tévedt időkön át, ahol
elmúlt szelek nyomán kanyarog az ösvény,
„pazar éjben” május előtt, május után;
minden bimbót kibont, fehér szirmokat szór
dzsungel- zöld utakra, kibomlott ősz hajakra,
néma, alkonyati csöndbe fulladt tavakra
kristály ragyogást borít, meghódolt várakozást,
útban hazafelé hozzád, hol a ránk eső rész
várja már epedőn a feltámadást…
2024-05-06
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
