Ballada
Zajlik, s reccsen a jég.
Máshol minden, ami az élettől tovaretten,
egy magányos, zaklatott öregasszony,
ki menekülvén önnön nyomorúsága elől,
bolondul magára gyújtotta a házát,
mely mint börtöne őrizte foglyát,
víztelen, (vödrökkel az utcai kútról hordta
naponta), áramtalan, sötéttel dacolva
a hideg halálba hurcolta magával egy este
s másnap a lánya már hiába kereste,
és senki semmiről nem tudott, nem beszélt,
s a nagy erőkkel kivonuló hatóság is
komor, szófukar arccal rögzítette a tényeket.
Történt mindez nemrég, a falu közepén,
ahol a ház nyitott ablakszemekkel,
sorsára várva, azóta is üresen áll.
2024-01-07
|