Apám s anyám már nem fogja kezem,
Fecskenyíl repült, vele szálltak el,
Unoka szem őriz, abban létezem,
Hangjukkal új tavaszom énekel.
Az, hogy valamikor megszülettem,
Csak statisztikailag érdekes,
Élek két sóhajtás közti csendben,
Úgy, ahogy élni mindig érdemes.
Ma már unokáim fogják kezem,
Fecskenyíl repül, vele szállok el,
Ebben a versben veled emlékezem,
Ebben a versben velem emlékezel.
Vetés 2024.06.27
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
