Julcsinak
Ott állunk a kör közepén
a Hrabal-sörözőben, Bálint nap előtt,
a havas Pesten egy februári este.
Épp, hogy elmentél,
épp, hogy ideértem.
S most ott a középen szólni,
beszélni kéne magunkról,
hogy éppen ideértem,
s hogy éppen hazaértél,
s hogy mindez oly gyorsan,
és felfoghatatlanul történt velünk.
Elém villan újra minden,
mint az út árnya az éjszakában,
kutyám magánya a sápadó
holdfényben, ahogyan rám vár,
s ahogyan én is várok
arra pillanatra, hogy hazaérjek,
s beköszönvén simogatva átöleljem.
2024-10-12
|