Eszed elment, nincs irányod,
száradóban vizesárkod,
várfaladból a sok téglát,
saját erődjükbe toldják.
Nem bánod, mert megvezetnek,
gondolkoznak is helyetted,
löknek némi maradékot
disznónak való moslékot.
Mikor elered az eső,
feletted a lyukas tető
nem nyújthat már menedéket:
akkor azok gondját kéred.
Azokét, kik kirabolnak,
váradból mindent elhordnak.
Dölyffel ülnek lakomához,
csontokat dobnak a szádhoz.
Visszamászol hajlékodba,
megalázva, kirabolva,
akkor jön majd meg az eszed,
arcod kezedbe temeted.
Vetés 2024 10 06
|