Szeptember
Inkább nyár még, levegője
kényes, mint a női test,
napégette dombok között,
megszédül a sárga est.
Még lenge ingben szállnak
a lányok, ha langyosak az egek,
s az utcákon már elsöprik
az eldobált csikkeket.
Már a szőlő is érett vágyai közt
növeszt göndör, szikár kacsot,
a sárga tájban vércseppekként
piroslanak az első pipacsok.
Október
Darazsak dadognak az eresz körül,
hajnalban már a hideg huhog ide,
s reggelente napfény mászik
a tócsás földek sebeibe.
Párákat szuszog a tó,
az első fagyok torja:
döglött rovart fúj a hajnal
s röptükben is megszagolja.
Rozsdás, omló kerítés közt
görbe háttal futkos a szél,
reszketnek a romos fák
is sunyi házak széleinél.
Sárga füsttel dörrenek a lámpák
s az utakon foghíjas a fékút,
néhány részeg járt a parkban,
sárosodott hányadékuk.
November
Tarajos hajnal emeli fejét, a fa-
sor még októberi fényt áhít,
de már téli napok ütlegelik
november harapós kutyáit.
Elhízott ködök gurulnak az úton,
a félhalott lombokat bontják,
s ropogva törik a zsugori
fák lomha, fáradt csontját.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
