Meleg kabát és jéghideg tekintet,
rossz színdarabban túljátszott szerep.
Hars fényözön s egy kéz, mely félve intett,
aztán a füst, mi minden mást belep.
Félénk imák, a híd alatt egy ember,
sár, hordalék, vad hömpölygő folyam.
Holttá fakul, ki már hibázni sem mer;
történhet többször, mindig pont olyan.
Feslett plakátok, felhízlalt növények,
vak szél rohan konok fák bús tövének;
nyers utcazajban kővé vált szavak.
Külön-külön mindenki minden ellen.
Ököl, tudat, hitetlen, büszke szellem;
itt sincsenek, de mégis látszanak.
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
