Még kékellő köd alszik a távoli kertekben,
korbácsliliom, gyöngykavics, lombok, hű kutya,
...valahol riasztó hangja szól, madár is rebben, -
majd megdöndül egy nagy ház barna kapuja.

Elalszom. A reménnyel telt lélek
könnyű és ábrándos,
olykor álmot is lát, - de már nem félek:
most a nyári hajnal könnyedén átmos,
majd az éjszaka úgyis új reggelbe dermed,
újra fény sistereg, és végre versemnek
nem kell ásnom tátongó, éjfekete vermet:
mert már tudom, friss nyár,
jó kedd vagy szerda ébredhet felettem,
mikor majd sorsomat és minden
szavamat boldogan újrateremtem,
- hiszem, hogy mind kophatatlan, -
s ekkor felizzik bennem a megnyugtató dallam.
És ha eddig
csak a vak hiány volt egyedüli társam;
ha csak a fellázadt ész dorgált
e pusztító romlásban,
- most mindet elbocsátom!
Menjetek!

Eddig nehezen, és nyugtalanul éltem,
de most új remény kélt, és látod, ide,
mellém és fölébem lebben,
szinte látom - finom diófa-keretben, -
mint egy festmény...Sohase' szebben...
Kinyújtom érte Desdemona-ujjam,
kinyújtom, majd fölé hajlok,
hogy a port róla óvatosan lefújjam,
és itt van előttem!
Itt a kép, - és a bánat szerteszéled,
és most jó....Nagyon jó.
Itt és nálad találok menedéket,
már nem táncolnak lidércek körülöttem,
ami fájt, vagy kínzott,- már mind,
mind csak mögöttem.

Ez a nyár az enyém.
Eddig is szerettem, - de már megigazulva
alhatom. Nem robot és nem munka -
sem törékeny életem, sem a nappalom.
Hollók között sólyom vagyok:
könnyű szívvel szelem az üveg-levegőt,
és egyszerre minden gond silány
szilánkokká roppan
kiterjesztett, óriás  szárnyaim előtt...
Gyönyörű röptömről messze száll a hír,
suhan a szédítő szakadék felett:
erőt ad annak, aki talán kedveszegett
és szárnyalni vágyna, - de sehogyan se bír...

...úgy négy felé jár, - felébredek,
a legfénylőbb csillag már itt-ott megfakult:
a redőny résein át, bizony, a sok meredek
fényszögön  már fennakad az éjszakai múlt...

És felszállt a köd, nézd, már nincsen nyoma,
nyit a liliom, meleg a kő, végre nyughat a kutya,
...így reggel mutatja magát legszebbnek Buda.
S kulcs mögött hallgat a nagy ház kapuja.