És akkor megpihent az Isten; s felsóhajtottak a szent és ismeretlen csendben az áldoztatórácsok. A Pantokrátor végül "ite missa est"-et mondott, s megkésett "confiteor"-unkra többé bűnbocsánatot nem csorgattak az elárvult gyóntatószékek. Lélegző holtak voltunk, szépek és vértelen viaszfehérek: tükörvilág, hol csendesen zárultak ránk az ablakszem-falak - visítottál, miközben szétszaggattalak. |