Körmenetes hűs este volt, szélszaggatta rongyos fák közt énekelnek szép öregek, s halkan múló holdfény füröszt lágyan ingó templomtornyot. Újra láttam szentség arcod, bús szakállad lengett éppen. Rám nyitottad fényes szemed, olyan volt, mint oltárképen, Istenarcod szépségében öregedő önmagam… |