Az Aranylámpa búcsút int, nyugodni készül messzi kint a túlsó tengeren; Ezüstös Húga felragyog, átölelik a csillagok kacagva, kedvesen.
Leszáll az este csendesen, nem moccan erre semmi sem, narancs parázs pattan; s lomha-tétova tűz felett szállnak a szikragyermekek vidám-szakadatlan.
Bálba készül a Délceg Éj, öltönye bársony, tintamély, mit szép szerelme szőtt; s kósza gyertyák közt vigyázva finoman forogva járja a Holdfény-keringőt.
Közelít a hűvös Hajnal, kimerülten, kócos hajjal mennek együtt haza; a Fény egy altatót dalolt, békén alszik immár a Hold, s társa, az Éjszaka.
2008-11-23
|