Sárba hanyatlik a hervadt Róma,
sárgán fonnyadnak a babérkoszorúk,
fülledt por táncol századok óta
és csendben hallgat minden út.

Csak föld van, gaz és kavics,
fáradt lúdtoll, bús pergamen,
betűk közt igaz szó és hamis,
lehullt szavakban hexameter pihen.

Szemed álmodott a romok között:
bátor consult, dicső ceasart,
köveken száz szent szűz vetkőzőtt.
Most pihen pillád, mit a sápadt idő lezárt.

Szavadban illatozott millió olajág,
ásitoztak lusta pásztorok,
dombok alatt szálltak békés eclogák.
Most néma az ajak és szárad a torok.

Most bölcs lépteiddel tovább mész,
a kar elernyed, a szem lehuny,
veled jár Horác és Heraklész,
barna kalászdalt suttog Elysium...