A lány a nád közt oly hosszú időn át hevert szerterágott szájjal. Mikor feltörték a mellkast, előtűnt a lyukacsos nyelőcső. Végül a rekeszizom alatti mély üregben patkánykölykök fészkére leltem, s benne húgocskájuk halott volt. A többi májat s vesét rágcsált, s szopták a fagyos vért; és szép és gyors haláluk volt. Mindegyiket vízbe dobták Oh, hogy visongtak a kicsi szájak!
Schöne Jugend
Der Mund eines Mädchens, das lange im Schilf gelegen hatte, sah so angeknabbert aus. Als man die Brust aufbrach, war die Speiseröhre so löcherig. Schließlich in einer Laube unter dem Zwerchfell fand man ein Nest von jungen Ratten. Ein kleines Schwesterchen lag tot. Die anderen lebten von Leber und Niere, tranken das kalte Blut und hatten hier eine schöne Jugend verlebt. Und schön und schnell kam auch ihr Tod: Man warf sie allesamt ins Wasser. Ach, wie die kleinen Schnauzen quietschten!
|