Érezd, érezd az estét, az almát és a szobrot,
érezd az árnyat, a falat, s az utcavégét, amott.

Érezd a bokát, alvó asszonyod nyakának selymét,
majd tárd szét a kezed. Hány madár szállt el ismét!

Hány elveszett madár! Elnyelte őket az utcapor…
Mennyi árnyék, falak, esték, alma és szobor!

Jules  Supervielle - Saisir

Saisir, saisir le soir, la pomme et la statue,
Saisir l’ombre et le mur et le bout de la rue.

Saisir le pied, le cou de la femme couchée,
Et puis ouvrir les mains. Combien d’oiseaux lâchés!

Combien d’oiseaux perdus qui deviennent la rue…
L’ombre, le mur, le soir, la pomme et la statue !