Harangok, ismerőseim, kik hangtalan zúgnak,
szegény harangok! Roggyant tornyokban élnek,
s ha egymáshoz kondulnak, panaszuk temérdek,
nincs pihenő, éj s nap tűnik fáradt-hosszúnak.

Köhécselő, külvárosi harangok, mind repedt;
mindegyiket vénnek mondanak, kik a nap végén
ellátogatnak egymáshoz az éjjel kékségén,
s szavuk ott inog bronzszín, kopott testük felett.

Budapest, 2010. november 2.

*

Georges Rodenbach –
Des cloches

Des cloches, j'en ai su qui cheminaient sans bruit,
Des cloches pauvres, qui vivaient dans des tourelles
Sordides, et semblaient se lamenter entre elles
De n'avoir de repos ni le jour ni la nuit.

Des cloches de faubourg toussotantes, brisées ;
Des vieilles, eût-on dit, qui dans la fin du jour
Allaient se visiter de l'une à l'autre tour,
Chancelantes, dans leurs robes de bronze usées.