Az otthoni égbolt tükre 
                         

I.

Valami maradt az északi városokban belőlem,
valami maradandó, a halált is túlélő, időtlen.

A mocskos negyedekben laktanyák bánkódnak,
valami ott maradt belőlem a zokogó dobszóban.

És olykor a sivár, külvárosi, esős estéken szótlan,
valami belőlem felgyúl, s mind a fénybe mosódnak.

És amíg a szél elveszíti erejét nagy szégyenében,
valami belőlem már meghal a harang zenéjében.

Georges Rodenbach – Le Miroir du ciel natal
                                                            

                                                
I.


Quelque chose de moi dans les villes du Nord,
Quelque chose survit de plus fort que la mort.

En leurs quartiers lépreux qu’affligent des casernes,
Quelque chose de moi pleure dans les tambours.

Et par les soirs de pluie, en leurs mornes faubourgs,
Quelque chose de moi brûle dans les lanternes.

Et, tandis que le vent s’exténue en reproches,
Quelque chose de moi meurt déjà dans les cloches.




Budapest, 2011. június 11.