2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Georges Rodenbach - Az otthoni égbolt tükre (II.rész)
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A otthoni égbolt tükre
                          

II.

Főleg egy szürke város, búsak között is elgyötört,
belebúg a távollétbe : « Jaj, a lelkem összetört! »

Susog elhaló hangon : « Kérlek, szeress engem! »
« De én félek a harangláb árnyékától! » - zengem,

« és rettegek, hogy életem árnya rám félelmet terít,
hisz ott a számlapon a nap, amely keresztre feszít! »

De a hang gyengéden ismét édes izgalomra serken :
« Gyere vissza! Szeresd a harangot! Szeress engem! »

 Visszavágtam: « Nem! Mit e harang fülembe hoz ma,
csupán szenteltvíz, mely apró cseppjeivel feloldozna! »

A hang konok, s még lágyabb : « Hát szeresd e vizet!
S emeld bátran ajkaidhoz az én nádsípomat! Tied! »

De azt feleltem : « Nem! A nád, mit a víz ide hozott,
mind a halál fuvolái, árnyaké, és daluk elátkozott! »




Georges Rodenbach -

                    Le miroir du ciel natal


II.

Une surtout, la plus triste des villes grises,
Murmure dans l’absence : « Ah ! mon âme se brise ! »

Murmure avec sa voix d’agonie : « Aimez-moi ! »
Et je réponds : « J’ai peur de l’ombre du beffroi,

J’ai peur de l’ombre encor de la tour sur ma vie
Où le cadran est un soleil qu’on crucifie. »

La voix reprend avec tendresse, avec émoi :
« Revenez-moi ! Aimez mes cloches ! Aimez-moi ! »

Et je réplique : « Non ! les cloches que j’écoute
Sont les gouttes d’un goupillon pour une absoute ! »

La voix s’obstine, encor plus tendre : « Aime mes eaux !
Remets ta bouche à la flûte de mes roseaux ! »

Mais je réponds : « Non ! les roseaux dont l’eau s’encombre
Sont des flûtes de mort où ne chante que l’ombre ! »

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007