Támolyognak a részeg csillagok,
Billeg a Hold, mint szélfútta bimbó,
Lábam alatt a föld, mint sodródó
Köd, csúszkál, fetreng, és én felszállok;
S repülnek a mozdulatlan dolgok,
Megreszket a város, az iszaptó
Város -- vérem zuhatag, s olvadó
Fém és tűz - mint Isten, olyan vagyok.

Isten gyümölcsével szomjat oltott,
S a világ inog -- akkor préselem
Szőlőjét, ne kóstolja senki sem --
Sírok, mert dicsőséged vajon ott
Merjem-e látni egy lányban? Isten!
Imádatom áldott, vagy átkozott?

2008-02-23 

The Splendour of God

The drunken stars stagger across the sky,
The moon wavers and sways like a wind-blown bud,
Beneath my feet the earth like drifting scud
Lapses and slides, wallows and shoots on high;
Immovable things start suddenly flying by,
The city shakes and quavers, a city of mud
And ooze -- a brawling cataract is my blood
Of molten metal and fire -- like God am I.

When God crushes his passion-fruit for our thirst
And the universe totters -- I have burst the grape
Of the world, and let its powerful blood escape
Untasted -- crying whether my vision durst
See God's high glory in a girl's soft shape --
God! Is my worship blessed or accurst?