Szelídülj óh, Kínom, ne bánts, ne légy dőre!
Az Est idevénül, a Nap búsong ma itt.
Köd és homály hull az összes bús háztetőre.
Napunk üdvöt ad itt, máshol meg a gondjait.

Már rút tömeg tolong, szívén komor kéj ül,
és mindet bősz hóhér üti, az Élvezet.
S ki kéjre vágyott, az most megcsömörül,
Kínom, karolj belém, kezed innen elvezet.

Jöjj, oh, lásd, a kopott ruhás halott évek
az ég teraszáról mintha remegnének,
s a mélyből Megbánás ragyog az égre fel.

S a kihunyó nap egy búsívű híd alá száll,
a fénye úgy lobog, akár a gyászlepel,
- Kelet felé libben. - Jöjj Kedves! - Itt az Éj már!

Recueillement

Sois sage, ô ma Douleur, et tiens-toi plus tranquille.
Tu réclamais le Soir ; il descend ; le voici :
Une atmosphère obscure enveloppe la ville,
Aux uns portant la paix, aux autres le souci.

Pendant que des mortels la multitude vile,
Sous le fouet du Plaisir, ce bourreau sans merci,
Va cueillir des remords dans la fête servile,
Ma Douleur, donne-moi la main ; viens par ici,

Loin d'eux. Vois se pencher les défuntes Années,
Sur les balcons du ciel, en robes surannées ;
Surgir du fond des eaux le Regret souriant ;

Le Soleil moribond s'endormir sous une arche,
Et, comme un long linceul traînant à l'Orient,
Entends, ma chère, entends la douce Nuit qui marche.