Tigris, tigris, nyurga fény,
csóva erdő rejtekén,
rád milyen ős kéz adott
ily szörnyű mintázatot?

Milyen mélység, mily hegyek
gyújtották ki vad szemed,
mily szárnyaló vágy lehet,
mi megfogta tüzedet.

Mily művészkéz faragta
szívedet az inakba?
És mikor e szív éledt,
milyen marok bírt véled?

Mely vas vert lánccá téged,
velőd mily ércen égett?
Hol az üllő, amelyen
összeforrt a félelem?

S az éj ezer dárda volt,
sírt az ég, Mondd, alkotód
mosolygott színed láttán?
Attól vagy, mint a bárány?

Tigris, tigris, nyurga fény,
csóva erdő rejtekén,
rád milyen ős kéz adott
ily szörnyű mintázatot?

William Blake - The tiger

TIGER, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Could frame thy fearful symmetry?

In what distant deeps or skies
Burnt the fire of thine eyes?
On what wings dare he aspire?
What the hand dare seize the fire?

And what shoulder and what art
Could twist the sinews of thy heart?
And when thy heart began to beat,
What dread hand and what dread feet?

What the hammer? what the chain?
In what furnace was thy brain?
What the anvil? What dread grasp
Dare its deadly terrors clasp?

When the stars threw down their spears,
And water'd heaven with their tears,
Did He smile His work to see?
Did He who made the lamb make thee?

Tiger, tiger, burning bright
In the forests of the night,
What immortal hand or eye
Dare frame thy fearful symmetry?