Egy gyors ütés:
szárny csapkod hevesen,
Hálóban a rémült leány combja,
Simogatja, nyaka csőr-bilincsben,
Gyönge keblét a mellére vonja.
Hogy állítaná
meg kis ujjai
E tollas lényt nyíló combjaiban?
E fehér rohamot hogy bírná ki,
Csak érzi, hogy egy furcsa szív dobban?
Így történt, s
az ágyék beleborzong,
Falat rombolt, gyújtott tetőt, tornyot,
S meghalt Agamemnón.
Így elfogták hát
A lányt, benne az ég vad vére zsong,
A tudással tán erőt is kapott,
Mielőtt közömbös csőrök eldobták?
Leda and the Swan
A sudden blow: the great wings beating still
Above the staggering girl, her thighs caressed
By the dark webs, her nape caught in his bill,
He holds her helpless breast upon his breast.
How can those terrified vague fingers push
The feathered glory from her loosening thighs?
And how can body, laid in that white rush,
But feel the strange heart beating where it lies?
A shudder in the loins engenders there
The broken wall, the burning roof and tower
And Agamemnon dead.
Being so caught up,
So mastered by the brute blood of the air,
Did she put on his knowledge with his power
Before the indifferent beak could let her drop?
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
