Ha öreg leszel, ősz és álmatag,
S a tűznél szunnyadsz, vedd le e könyvet,
Lassan olvasd, és lágy tekinteted
Álmodd újra, és a mély árnyakat;
Hogy sokan szerették víg napjaid,
Hű és hamis szívek a szépséged,
De imádta zarándok Lelkedet
Egy férfi, meg arcod bús ráncait;
És a parázsló rácsnál görnyedve
Búsan súgd, hogy múlt el a szerelem,
Hogy került messzi, túl a hegyeken,
Arcát millió csillagba rejtve.

W.B. Yeats: When you are old

WHEN you are old and grey and full of sleep,
And nodding by the fire, take down this book,
And slowly read, and dream of the soft look
Your eyes had once, and of their shadows deep;
How many loved your moments of glad grace,
And loved your beauty with love false or true,
But one man loved the pilgrim Soul in you,
And loved the sorrows of your changing face;
And bending down beside the glowing bars,
Murmur, a little sadly, how Love fled
And paced upon the mountains overhead
And hid his face amid a crowd of stars.