Sok éven át éltem nagy és dicső falak közt,
hová a tenger szór fényt a Nap dús öléből,
de az est lomha bús oszlopsora fölém dől,
barlangot fest körém, és sziklaárnyba füröszt.

A tengeren az ég most szent tüzekkel ring,
s a habok titkos lágy zenéje zsongva lázad.
Örök hangsor zúg itt, titkos és mély alázat,
mely omló fényekkel az alkonyatnak int.

És így futottak az évek más éveken át,
köröttem a hullám s az ég - azúr pompa,
színes szolgák közt leng a pálma homlokomba,

és rám leheli e táj kéjes illatát;
míg e nép most azon töpreng, hogy mi lehet
a kínzó titkom, mely gyötör még engemet.

La vie antérieure

J'ai longtemps habité sous de vastes portiques
Que les soleils marins teignaient de mille feux
Et que leurs grands piliers, droits et majestueux,
Rendaient pareils, le soir, aux grottes basaltiques.

Les houles, en roulant les images des cieux,
Mêlaient d'une façon solennelle et mystique
Les tout-puissants accords de leur riche musique
Aux couleurs du couchant reflété par mes yeux.

C'est là que j'ai vécu dans les voluptés calmes,
Au milieu de l'azur, des vagues, des splendeurs
Et des esclaves nus, tout imprégnés d'odeurs,

Qui me rafraîchissaient le front avec des palmes,
Et dont l'unique soin était d'approfondir
Le secret douloureux qui me faisait languir.