Mintha lágy csókot szórna
az ég a földre,
éji virágok sápadt szirma
álmaiknak őre.
A szellő a mezőket járja,
kalászok ringnak lágyan,
halkan zúg az erdők árnya
a csillagáldott éjszakában.
S lelkem szárnya megfeszül
a messzi égen át,
száll a néma vidéken keresztül,
mintha meglelné otthonát.
*
Joseph von Eichendorff : Mondnacht
Es war, als hätt' der Himmel
Die Erde still geküsst,
Dass sie im Blütenschimmer
Von ihm nun träumen müsst.
Die Luft ging durch die Felder,
Die Ähren wogten sacht,
Es rauschten leis' die Wälder,
So sternklar war die Nacht.
Und meine Seele spannte
Weit ihre Flügel aus,
Flog durch die stillen Lande,
Als flöge sie nach Haus.
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
