Kerestem az alkonyi madarat
télen
Nyugat nyelt el aranynapot,
A lélegzet jégbe fagyott,
Fehér hóban hazatértem,
S egy madarat látni véltem.
Mikor arra jártam nyáron,
Felnéztem s meg kellett állnom;
Angyaltorkú madár dalolt,
Éneke édes és friss volt.
Egy madár sem dalol most kint.
Az ágon árva levél ring,
Szemem mindössze ennyit lát,
Noha körbejártam a fát.
Dombról a kilátás remek,
Láttam, hogy a kristály-hideg
Fagyot adott csak a hóhoz,
Mint aranyfüst az aranyhoz.
Görbe nyomot vont az ecset,
Füstöt, felhőt égre festett
Észak-délig, míg szem ellát;
Kis csillag villant rajta át.
(Szücs Krisztinának ajánlva, a segítségéért)
Looking for a Sunset Bird in
Winter
The west was getting out of
gold,
The breath of air had died of cold,
When shoeing home across the white,
I thought I saw a bird alight.
In summer when I passed the place
I had to stop and lift my face;
A bird with an angelic gift
Was singing in it sweet and swift.
No bird was singing in it now.
A single leaf was on a bough,
And that was all there was to see
In going twice around the tree.
From my advantage on a hill
I judged that such a crystal chill
Was only adding frost to snow
As gilt to gold that wouldn't show.
A brush had left a crooked stroke
Of what was either cloud or smoke
From north to south across the blue;
A piercing little star was through.
- |