Tenger felől üvölt a szél:
zúg észak vad haragja.
Kihalt partra ront a tél,
az utcát fagy harapja.
Az ösvény elvész a hóban,
s foltok az ajtók helyett.
Ám, hol nem csak pokol van,
csillag áll a föld felett.
Frost
Vom Meer heran braust schwirrend
ein schneidender Nordnordost,
durch öde Straßen klirrend
schreitet der scharfe Frost.
Im Schnee verloren die Pfade
und Tür und Tor verweht -
nur daß der Stern der Gnade
noch leuchtend am Himmel steht!
- |