Hogy ne dühöngene a vén?
Élt egyszer egy csinos legény, Nem akadt nála jobb horgász, S lám, mi lett: iszákos firkász; A lány, ki Dantét fújta fejből, Gyermeket szül egy tökfejtől; S az álomnő, a szép Helén, Visong egy hintó tetején. Sokak szerint nyilvánvaló, Hogy sors azt sújtja, aki jó, Ha rendes szomszédjait látván, Akárcsak a mozi vásznán, Nem találna olyan sorsot, Hol az elme ép és boldog, A kezdethez méltó zárás. Az ifjak fejének ez más, Tudja jól a sokat élt agg, Mit régi könyvek mondanak, Nem lesz jobb semmi, nincs remény: Hát ezért dühöng úgy a vén.
|